Isteni szerencse folytán Pugliát citromsárga zónába sorolták még az utóbbi hetekben, ami azt jelenti, hogy maszkot ugyan mindenhol kötelező viselni ilyenkor, de az éttermek 18:00-ig nyitva lehetnek és a régión belül szabad az utazás.
Több se kellett, hétvégére már egy távolabbi célpontot tűztem ki magamnak itt a véghajrában, így ellátogattam Tarantoba, amely Bari és Nápoly után a harmadik legnagyobb város itt Dél-Olaszországban.
Az idő eszméletlen jó volt és döbbenetes volt látni és hallani, hogy ez az Olaszország (is) kicsit másabb, kicsit nyugodtabb, kicsit lassabb. Én, aki azért az olasszal még hadilábon állok, pláne észreveszem, hogyha az emberek általában véve lassabban beszélnek, és nem annyira rohanós az élet. Vagy csak egyszerűen mind az 6-8 ember, akivel szóbaelegyedtem a boltban, pékségben - vagy, mert éppen segítséget kértem, mert nem tudtam merre vagyok éppen -, nagyon lassan, kimérten és ráérősen próbált segíteni. A másik verzió, hogy csak azért voltak ilyenek, mert nagyon turistának nézhettem ki, akivel látták, hogy érdemes finomabban bánni. :D
Taranto nem igazán felkapott turista hely, az ipari részei meglehetősen nagyok, de az elhelyezkedése olyan egyedi, amely ritka még itt, Itáliában is. Három részre osztható, két oldalról a mare piccolo és a mare grande, azaz két öböl veszi körül és két félszigetből áll, amelyek között egy kis sziget áll 1-1 híddal összekötve az egész várost. A nagyobbik felén található az új városrész, a szigeten pedig Cittá Vecchia , azaz az óváros. Az új és óváros rész között pedig egy különleges, felfelé nyíló híd ível, amelynek a lábánál áll a CastelloAragonese.
A busz, amivel az útitársammal érkeztünk, a város északi részén állt meg. Fantasztikus érzés volt a verőfényes napsütésben átsétálni az óvárost őrző szigetre, és a tengerpart mentén eljutni az újváros rész sétányáig, ahol kicsit megpihentünk. Imádtam eltévedni az épületek között és felfedezni egy-egy különleges épületet!
Talán az úgynevezett nagy "Ő", az "IGAZI" is ilyen? Nem tökéletes, de mi annak látjuk a hibáival együtt? Meglehet. Nagyon élveztem a kiruccanást és bízom benne, hogy nem engedik el a kezét ennek a kis ékszerdoboznak, egyre több épület fog gazdára találni és nem az enyészetté lenni.
Lassan három hete itthon vagyok. Úgy tartja a mondás, hogy "mindenütt jó, de a legjobb otthon". Miután én elég sokszor költöztem már eddigi életem során (12-nél feladtam a számolást :D ), így az otthon fogalma számomra kissé képlékennyé vált. Talán ezért is alakult ki nálam, hogy materiális dolgokhoz egyszerűen nem tudok igazán ragaszkodni....
Amikor közeledett a hazautazás időpontja, valahogy fel se fogtam igazán, hogy valóban le fog záródni egy korszak az életemben, amit nagyon megszerettem. Felépítettem egy kis életet itt Itáliában, amitől most búcsút kellett vennem. A mindennapi rutinok, ízek, illatok, emberek helyek... mind-mind a hétköznapjaim természetes részévé váltak és nem...
Isteni szerencse folytán Pugliát citromsárga zónába sorolták még az utóbbi hetekben, ami azt jelenti, hogy maszkot ugyan mindenhol kötelező viselni ilyenkor, de az éttermek 18:00-ig nyitva lehetnek és a régión belül szabad az utazás.