Buon Natale! - Boldog Karácsonyt!

A nyári "lazább" helyzetek után nem gondoltam volna, hogy decemberre ilyen állapotok fognak uralkodni, mint most, sőt még karácsony előtt pár nappal sem tűnt annyira kétségbeejtőnek a helyzet. De a törvényhozók újra megálljt parancsoltak, így karácsony napjai a legszigorúbb intézkedések mellett teltek, azaz a régiónk piros színre váltott. Az elképzelés, hogy többen együtt töltjük majd a karácsonyt, nem valósulhatott meg, de szerencsére nem kellett egyedül töltenem a legszentebb ünnepet. A lakótársam itt maradt karácsonyra, bár sajnálatos módon azért alakult így, mert a szülei COVID pozitívak lettek.

Elhatároztam, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot, hiszen illene mégis csak méltó módon megünnepelni ezt a karácsonyt, még ha furcsán is alakult. A körülmények kicsit ellenem játszottak, szerettem volna ugyan tradicionálisabb menüt készíteni szentestére, de a hozzávalók hiánya okán végül egy egyszerű, de nagyszerű fasírt-vacsora mellett döntöttem, aranygaluskával. Nagyon örültem, mert a vacsoratársamnak igazán bejött a dolog, megkért, ha legközelebb készítek fasírtot, előtte szóljak neki, csináljuk együtt, hogy ellesse pontosan, hogyan is kell csinálni. Az est persze kissé diffúziósra sikeredett, magyar és olasz módit vegyítve aperitívóval indítottunk egy kis sajt és "olasz snack" kíséretében.

Második nap a vendéglátóm kedveskedett ebédre, friss tésztából és kagylóból dobott össze egy igazán tartalmas ebédet, természetesen a bor és a desszert ekkor sem maradhatott el. Mindenfélét összevásároltunk, így nem maradtunk éhen az ünnepekre.

Már karácsony előtt elkezdtem belekóstolni, milyen ünnepi édességeket is fogyasztanak ezen a vidéken. Itt Bari városában is megszámlálhatatlan pasticceriavan, amely leginkább az otthoni cukrászdákhoz hasonlítható, de a kínálata természetesen lényegesen eltér a hazaitól. Nagyon népszerűek az úgynevezett aprósütemények, amiket általában egy jó erős presszó, vagy lágy cappuccino mellé szívesen fogyasztanak.

Nálam (egyelőre) a favorit az úgynevezett OCCHI DI BUE AL PISTACHIO, talán úgy lehetne fordítani "pisztáciás ökörszem". A sütemény tésztája a linzerhez hasonlítható és pisztáciás krémmel van töltve, egyszerűen ellenállhatatlan. Nagyon népszerűek ezen a vidéken a pisztáciás krémmel töltött édességek, amikor megkívánok egy cappuccinót, általában egy ilyen kis falat csodát is kérek mellé.

A másik sütemény pedig, ami szintén nagyon népszerű itt Pugliában a karácsonyi időszak alatt, a CARTELLATE. Mindenhol lehet kapni, tonna számra, a kirakatokban nagyon sokféle kiszerelése sorakozik, nekem első benyomásra az íze a medvecukorra hajazott (ami sajnos nem igazán tartozik a kedvenceim közé). Mint azt megtudtuk, a sütemény alapja leveles tészta, amit aztán nyakon öntenek úgynevezett karamellizált vörösborral. Mindenesetre azt ajánlom, aki idegenkedik ettől az ízvilágtól, csak óvatosan bánjon az adagokkal. Magam is elsőre inkább mindenből csak egyet vettem, hogy többféle ízt is kipróbáljak. A signora, akivel a süteményeket válogattam, nagyon kedves volt, igyekezett kifejezetten helyi és ünnepi süteményeket összeválogatni nekem.

Végül az utolsó édesség amit szeretnék nektek bemutatni, már nem kifejezetten ehhez a régióhoz köthető, hanem Nápolyhoz. Nem más, mint a  STRUFFOLI. Ropogós, mézes, ragacsos édesség. Egyszerű, de nagyszerű, teához nagyon fincsi kis ropogtatnivaló, vigyázni kell vele, mert függőséget okoz. :D

Ahogy az élet maga, a karácsony is igen édesen telik az olaszoknál, az elmesélések alapján nem ilyen nyugalomban, ha az egész család összejön, de nincs is ezzel baj. Hiszem, hogy minden okkal történik, most sok mindenkinek másképp telt ez az ünnep, de talán kicsit tanított is valamit. Jobban megtanultam értékelni a megszokott dolgokat, hogy bár különbözőek vagyunk, más nyelven beszélünk, de a szeretet és kedvesség nyelve ugyanaz mindenhol. Évek múlva örömmel fogok visszaemlékezni és remélhetőleg, majd elmesélni az unokáimnak, hogy hogyan is telt a karácsonyi időszakom 2020 decemberében. Egy édes emlék marad az életemben, mindenféle értelemben.